Sokat rágódtam rajta, hogy itt vagy a bloggeren folytassam az írást. Végül a blogger mellett döntöttem, sokkal könnyebben és sokoldalúbban testreszabható. Szóval, ha érdekelnek a további történetek, akkor kövess az alábbi címen:
http://apanaklenni.blogspot.com
Köszi!
Apa
Ma reggel korán keltem, mert a munkába menet előtt még akartam egyet a maszekkal is foglalkozni. A gyerkőcök még aludtak anyával, így csendben jöttem le. Mire végeztem már felkelt Mackó és anya is, lejöttek, hogy Brütyök ne ébredjen fel. Már majdnem indulásra kész voltam, amikor az alábbi párbeszéd zajlott le Mackó és köztem:
- Hova mész apa?
- Megyek dolgozni.
- Ne menj dolgozni.
- De mennem kell Maci, jó?
- Ne menj el apa!
- Muszáj kisfiam. De ígérem, sietek haza! Addig játsszál jó sokat és ha hazaértem akkor építünk valami szépet Legoból, jó?
Itt egy kis szünet következett, láttam, hogy jár a pici agya...de nem kellett soká várni a meglepő válasszal:
- Nem akarok sokat játszani!
Majd szorosan megölelt és utamra bocsátott.
Az egyik legszebb feladat az életben. Bár inkább élmény, mint feladat, az olyan negatív jelentésű. Persze akad teendő bőven, de az egyik legelismertebb is: 1 órás altatás után egy vigyor. :-) Mi kell még!?
Van két fiam a drága feleségemtől és szeretném megosztani a már apákkal és leendő apákkal a tapasztalatimat, élményeimet, hogy lássuk a jó és szép oldalát annak, amiért másik küzdenek vagy nem élhetnek át!
Igyekszem lehetőleg gyakran, hol rövidet, hol hosszabbat, vicceset és szomorút is írni, magát az életet.
Tartsatok velem és szívesen veszek minden hozzászólást, véleményt és saját tapasztalatot!
Mert apának lenni jó!
Apa
